Az ember mellett felnövő kutya magatartása és reakciói alapvetően két szociális viselkedésformával jellemezhetők: a szinte magától kialakuló viszonyulása, kötődése a gazdihoz és a vele egy lakóközösségben élő emberekhez, illetve az "otthonon" kívülről érkező ingerekhez (környezet, idegen emberek és állatok stb.) való hozzáállása. Az utóbbi, kutyánk számára ismeretlen tényezőkhöz kell minél előbb elkezdenünk hozzászoktatni, valamint a társadalomban elfogadhatónak tartott reakciókra nevelni, szoktatni az ebet.
Vár a nagyvilág
A kölyökkutyának, akárcsak a gyerekeknek először minden hang, szag, fény új és izgalmas, ugyanakkor bizalmatlanságot keltő is egyben. A farkas leszármazottjaként a génjeiben van az ismeretlennel szembeni óvatosság. Viszont kölyökként nagyon kíváncsiak is, így az óvatosság és megismerni akarás kettőssége mutatkozik meg akkor, mikor kiskutyánk hirtelen közelít, majd távolodik egy ismeretlen dologhoz.
A külső ingerekkel való megismertetés és a szocializáció legideálisabb időszaka, a 4-16 hetes kor, hisz ekkor a legbefogadóbb, úgynevezett szenzibilis korban van kutyusunk. Ezt követően az ismeretlen ingerek megszokása már egyre nehezebb számukra.
Ismerkedés egy másik kutyával kölyökként
Természetes, hogy kölyökkutyaként mindenkivel játszana, azonban ez csak egy ideiglenes állapot. Éppen ezért egészen kicsi kortól tanítanunk kell a helyes viselkedésre, hisz amint kedvencünk agyban is felnő már egyáltalán nem biztos, hogy a játékos, gondtalan viselkedés lesz rá jellemző egy másik kutya társaságában.
Ahhoz, hogy ne feszült morgásba, ugatásba és rosszabb esetben verekedésbe torkoljon találkozásunk egy ismeretlen kutyával elengedhetetlen, hogy ismerjük saját kutyusunkat (domináns, behódoló, hízelgő stb.). Fontos, hogy tudjunk olvasni ebünk testjeleiből, ha ez nem megy, érdemes szakemberhez/kutyaiskolákhoz fordulni segítségért.
Amint kiskutyánk megkapta a korának megfelelő oltásait már el is kezdhetjük a szocializációra nevelést. Próbáljuk minél több idegen, de lehetőleg barátságos, eltérő külsejű kutyával megismertetni, szabadon persze, nem a kerítés mögül. Ez azért lényeges, mert ahogy mi emberek sem tudunk rögtön születésünk után beszélni, így a kutyák is csak a kutyanyelv minél gyorsabb elsajátítására való képességet öröklik. Ennek tökéletesítésére pedig csak a fajtársakkal való játék és egyéb érintkezés során van alkalmuk. Tehát ebben az időszakban minél több ismeretlen kutyával találkozik, annál fejlettebb lesz a kommunikációja, ami a későbbiekben hasznos lesz egy másik kutyával szembeni agresszió elkerülésére.
Kihívás vagy gyerekjáték? - Két felnőtt kutya összeismertetése
Lényeges, hogy a másik kutyus gazdája is áldását adja az ismerkedésre, ezért mindenképp kérdezzük meg tőle, hogy odaengedhetjük-e kedvencünket. Érdeklődjük meg a másik kutya korát és nemét, amiből számos hasznos információ fog kiderülni számunkra -> eltérő nemű ebek között nagyon ritka esetben fordul elő verekedés, ahogy a kiskutyák sincsenek veszélyben ilyen téren ivarérett korukig.
Az első találkozás alkalmával fontos, hogy mindkét eb pórázon legyen, amit lehetőség szerint tartsunk lazán. A póráz feszülése ugyanis felesleges agressziót generálhat. Viszont készüljünk fel arra az eshetőségre is, hogy bármikor el tudjuk rántani őket egymástól. Ha azt látjuk, hogy a két kutya barátságos egymással, farkukat egyaránt csóválják, akkor bátran elengedhetjük őket játszani.
Minden óvintézkedés és szocializálás ellenére sajnos zárulhat negatívan is két kutya találkozása. Valószínűleg verekedés lesz a dologból, ha mindkét kutya kihúzza magát, lassú, merev mozgással, felálló farokkal közelíti meg a másikat és egyikük sem tér ki a szemközti szúrós tekintet elől. Ebben az esetben két domináns ebről beszélhetünk, akik nem hajlandók alárendelni magukat a másiknak. Ilyenkor közbe kell avatkozni és a pórázzal/hámmal visszahúzni őket.
Előfordulhat, hogy kutyusunk a farkát maga alá húzza és akár még visító hangot is hallat. Ekkor szintén ne erőltessük az ismerkedést, mert valószínű kedvencünk fél és menekülne a másik kutyától.
Felelősségteljes kutyasétáltatás
A kutyasétáltatás íratlan szabályairól korábban már olvashattál ITT. Most a szocializációt érintő, megszívlelendő tanácsokat helyezzük górcső alá.
- Csak akkor engedd kutyádat szabadon sétálni, ha váratlan helyzetekben is hallgat rád és vissza tudod hívni!
- Ha kutyusodat póráz nélkül sétáltatod és szembe jön veletek egy másik gazdi, akinek pórázon van a kutyája vagy éppen akkor teszi rá kedvencére azt, akkor illik a tiédet is pórázra venni vagy a hámján lévő fogó segítségével megfogni.
- Ne engedd kutyádat látótávolságon kívülre! Tedd rá a pórázt, ha épp egy parkhoz vagy kutyafuttatóhoz közeledtek. Pillanatok alatt galibát tud okozni egy felügyelet nélkül sétáló kutya, legyen szó más kutyásokról, közúti balesetről stb.
- Sétáitok előtt mindenképp tegyél rá szájkosarat, ha hajlamosnak érzed kutyádat az agresszióra.
...
